Szereplőkről - és a blogról

Sziasztok, Rózsáim!

A Futórózsa című blogról szeretnék mesélni egyet-kettőt. A sztori őszintén megvallva este ugrott be, és egyből nekicsapattam írni, tehát nagyon nem gondolkoztam. Mégis rettentően boldog vagyok, hogy olvassátok. Nem az a célom, hogy én most "jajj de menci, hogy a Józsi vagyok" hanem az, hogy mosolyt csalhassak ajkaitok szélére, és néhol megrázzalak titeket persze, jó értelemben. Azzal, hogy már ezt olvasod jó úton haladsz. Menj tovább miután ezt átbogarásztad, és ne add fel!

A Futórózsa cím gőzöm sincs, hogy hogyan ugrott be. Az volt a célom, hogy egy érdeklődést tudjak csiszolni vele. "Vajon miért ez a címe?"  

Viszont akik rendszeresen olvassák, vagy már elől haladnak azok rájöhettek, hogy miért. Nem nagy cucc az egész, de az álmosság ezt a címet is összetudta hozni. Köszi Agy!

Nell Flynn személyiségén sem gondolkoztam sokat. Azon tanakodtam az elején, hogy egy olyan karaktert kell összehoznom, aki nem sablonos/esetleg az ember jókat nevet a szerencsétlenkedésén. Bátor, makacs, de a szíve arany.

Dave Brooke a rossz fiúk táborát erősítené. Nem egy tipikus könyvmoly, de sokat nem akarok róla írogatni, hisz akkor mi lesz a blogban? 

Rengeteg novellát írtam/verseket. Állandóan rossz fiúkról-vörös/fekete hajú szereplőkről, akik különleges képességekkel rendelkeztek. Ezek a pimasz beszólások belém vésődtek, tehát nagyon nem tudok depressziós / szomorú részeket írni. De hát... lesznek olyan pillanatok ebbe a történetbe, ahol elő kell vennem ezt a kis tudást... 

Szeretném megköszönni a rendszeres olvasóimnak a megjegyzéseiket, hisz rettentően boldog szoktam lenni, ha meglátom őket. Mikor felteszek egy részt, tűkön ülve várom a véleményeteket. Köszönöm, hogy vagytok nekem! 

Zaj... visítozás... nem szűnik a fejemben.... valaki kiabál... a bőrömön végigfut az az érzés, amit mások úgy hívnak: "félelem"... de szerintem csak megbotlás...  egy cseppnyi megtorpanás, ami semmit sem számít.

Csak futottam. Kerestem.

Mint egy igazi Démonvadász.