2.Fejezet ~ Csokikaland

Szám, amit ha tudsz, vagy ha szeretnéd hallgasd közbe *-* (Én bátran ajánlom, egy szó: IMÁDOM) https://www.youtube.com/watch?v=7GLkb-6TULk

*

- Tovább bámulsz, vagy elindulsz keletnek, vagy nyugatnak? - szólt fennhangon. Azt a vigyort az arcáról még egy kiadós pofonnal se bírtam volna letörölni...

Államtól felfelé, a szememig húzódva kipirultam. Éreztem, ahogy mérgemben feláll a hajam, és mindjárt ágyékon rúgom.

- Ez esetben te is tudnál mozdulni, haver - tettem csípőre a kezem, mint egy vérbeli díva, aki az elcseszett oltásokat próbálja keresni, de nem találja.

Halkan felnevetett. Szinte suttogva megjegyzett valamit, de nem hallottam. 

- Édes, az eszmecsere nem az erősséged... pláne ha pasival kell beszélned - jegyezte meg gúnyosan. Mégis... ebben a gúnyban volt egy olyan szikra.... Hogy ha még egyszer ezt mondja megölöm.

Szúrósan végigmértem, majd lazán elindultam a másik irányba. Haza... a mennyországba... ágy, kaja, laptop... ez kell nekem.

- Holnap találkozunk piroska - nevetett. Arcát nem láttam, de nem is akartam. 

- Kinyírom a farkast - motyogtam.

Beintettem neki hátulról, és tovább mentem. Csak lazán Nell... de ha még egyszer hozzám vágja az "édes" jelzőt. ... rosszabb sorsa lesz, mint egy útszélre vágott gyíknak.

~

Essünk neki a házinak. Vagy dobjuk félre, és írjunk egy bejegyzést a blogunkba? Melyik a csábítóbb? 

- Szard le a házit Nelly cica. Ragadd meg az alkalmat, és fáraszd tovább az olvasóid - bökött meg éles villájával Ördög. Ha nem ismerném azt hinném, hogy a konyhámból lopta azt az eszközt...

- Nell! A tanulásodról van szó! A jövődről... - lágy, és édes hangja nem ragadott magával. Ördögé még inkább... mint a Hófehérkében... éppen készülök elvenni a mérgezett almát...

Megráztam magam, mint egy ázott kutya, aki valójában nem volt ázott, csak képzelődött. Átok...

Beletúrtam vörös hajtömegembe, és hátrafésültem. A telefonomhoz kaptam, és betettem egy jó kis számot, ami majd kikapcsolja az agyam.... vagy felpörgeti. 

Lábaim maguktól követték a ritmust. Az ágyon fekve a falat bámultam... mintha nem lenne semmi dolgom... nem vagyok gondterhelt... nem nem...

Ajkaim szóra nyitódtak. A számot kezdtem hangosan énekelni, ami szinte már bömbölt. Nem érdekeltek a szomszédok... egyáltalán nem. 

- I'm Not An Aaangel  - énekeltem. Felpattantam, és a tükör elé meredtem. Nagyon élveztem a számot, tehát meg is látszott rajtam. A szemem alatt húzódó sötét karikákra magasról tettem.

Elég sok mindenkit gyűlöltem a környezetembe... nem vagyok se mintadiák, se a tanárok kedvence. Átlagosnak sem mondanám magam, de mivel elég sokan nevezik magukat így, ezért nem mondom. De már késő.

A gondolataim szárnyra keltek, és saját utakat jártak.

Az órára sandítottam. Négy óra. Elég hamar hazaértem, ahhoz képest, hogy ez az egész egy örökkévalóságnak tűnt... 

Az a srác... a tahóságok királya. Maga a megtestesült egó.  

- Nelly cica, csak nem bejön? - ijesztett meg Ördög. Szívinfarktusom közepén állva, még egyszer... had öljem meg.

- Szokásoddá vált a napokban az ijesztgetés? - állapítottam meg gúnyosan, és fordultam egyet az ágyon.

Előttem termett

- Azért be kell vallani, azok az izmok ott nem voltak semmik - arcán hatalmas vigyor tátongott. 

Nem szóltam semmit. Eljátszottam a durci kislányt, akit nem érdekelni, ha az anyja papol neki mindenféléről... például írd meg a házid... és még sorolhatnám. 

Rettentően bosszant... bárcsak eltűnnének... örökre belőlem... 

Felsóhajtottam.

Nemsokára nyári szünet... nem mintha be lennék táblázva.. sőt, semmi ötletem sincs, mit csináljak... majd maximum ülök az ágyamon, és olvasok.... vagy blogolok... 

- Nelly cica, szerintem menj el bulizni... élvezd a fiatalságod, Édes - eltöröm azt a villát...

Még egyet fordultam az ágyamon. Távolabb Ördögtől.

- Makacs vagy - gúnyolódott, és előttem termett - Örülj neki, hogy nem kell csüngened másokon... - fonta maga előtt össze apró, mégis erős kezeit. 

- Akkor menj el - vágtam hozzá a párnám 

- Bár tehetném - sóhajtott - Kötelességek... tudod, mint például Neked megírni a házi feladatot... te sem akarod, de muszáj.. érted? - simított ki egy vörös tincset az arcomból

A telefonomhoz vetődtem, és váltottam számot. 

- I Miss The Miseryyy - énekeltem. Háttal fekve rugdalóztam a lábaimmal, mint aki megvan kergülve. Valójában csak átadta magát a zenének...

Felemeltem magam előtt a kezem, és felsóhajtottam. A démonok most nem nagyon zargatják az életem... lehetséges, hogy éppen ezért érzem unalmasnak, és egyhangúnak? Hogy én ezt mennyire utálom!

Hiányzik a fájdalom? A szenvedés? A halálközeli élmény? Vagy csak az egyedüllét űz velem egy furcsa, siralmas játékot?  

Megakar ölni? A pokolba akar taszítani? Mit akar?!

Leugrottam az ágyról, és a csizmámhoz léptem. Magas szárú, gótikus stílus játékával megfűszerezett, füstös csizma.... imádtam. 

Felkaptam a táskám, a vállamra hajítottam, és kiléptem a végzetembe. Elindultam a boltba. Kéne valami kaja... üres a hűtőm... éhen halok.

- Hova hova Nelly cica? 

- Hol hagytad az evőeszközöd? - nevettem fel

- Az egy vasvilla ha tudni akarod, és mivel egy ördög vagyok,... ezért ez a végjegyem- vigyorgott

- A konyhámból halásztad ki a többi közül? - vágtam vissza gúnyosan

Nem szólt semmit. Megsértődve porrá lett. Végre... egy kis idő nekem. 

Kiléptem a kocsifüsttől fulladozó emberek közé. A város "szívében" vagy inkább a város sötét tüdejében lakom.

Nem szeretem az embereket...

Elővettem a fülesem, és betettem egy számot a telefonomon, majd a bolt felé vettem irányom. A rengeteg ember, akik mellett elmentem, szinte átkot szórva néztek vissza rám. Már megint mit tettem?...

Átgázoltam a tömegen, és beléptem egy hatalmas boltba. Tele volt mindenféle haszontalan csecsebecsékkel. Azokra szinte rá sem néztem. Felkaptam egy kosárt, és az étel részlegen megakadt a szemem.... a mennyországon...

Csoki! - örültem fel magamba

- Nelly el ne veszítsd még jobban az alakod... tudod... a feneked már így is elég.. - félbeszakítottam, és lepöcköltem a vállamról Ördögöt.

A biztonsági őr szúrósan nézett engem.... amolyan: ,,Most jött a diliházból" nézés volt... 

Hátrafésültem a hajam, és a csoki felé nyújtóztam. Csessze meg az alacsonyság. 

Akárhogy is próbálkoztam, nem értem el. Utálok segítséget kérni. 

Felálltam a szekrény egyik polcára. A végzetemre léptem...

Meginogtam, és vittem magammal az egészet a földre. A fejem olyan vörös volt, hogy a biztonsági kamerán úgy néztem ki, mint egy paradicsom. 

A vesztembe rohantam...

Jeges fuvallatot éreztem a nyakamnál, és azt, hogy valaki olyan áll mögöttem... akit nem akarok, hogy ott legyen. 

Lassan megfordítottam a fejem. Láss csodát Dave volt. Hatalmas vigyora rám szegeződött. A francba! 

- Na mi van? Csak nem akarod eljátszani a szomorú nőt, aki csokit zabál egész nap? - biccentette oldalra a fejét, le nem véve a tekintetét rólam.

Csokoládék tömege borult rám. Az egyik nutella kettétört, és mind szétterült a földön. A bolt főnöke rohant oda hozzám, és dühösen fintorgott a bajsza alatt.

Mint egy ártatlan kiskutya, aki azt akarja, vigyék haza mértem végig az előttem tornyosuló személyeket. Remélem nem leszek benne a napilapba...

- Az alakod bánná édes - mért végig, a szinte két méter magasságú Dave 

- Alakom? - dühöngtem. Srácok! Ilyet ne mondjatok egy lánynak, mert egybe lenyel benneteket. 

Egy kis csend után, amit persze a főnök tört meg, egyből felpattantam. Vérvörös arcomhoz kaptam a tenyerem, és próbáltam eltakarni kisebb, nagyobb sikerrel. 

- Ki kell fizetnem... ehh.. - néztem a nadrágomon lévő nutella foltot

- Ki kéne - mérgelődött a boltvezető 

- Hagyja - intett Dave, azzal elindult - Gyere már.. gondolom talpig csokisan akarsz hazamenni nem? - emelte fel a fejét. Szemében a pimaszság csillant fel. Bólintottam, és követtem őt. 

Bevezetett egy szertárba. Szertár? Öcsém, ez akkora, mint maga az üzlet kétszerese! Felmosók sorakoztak, katonásan egymás mellett. Minek ennyi? 

Az asztalhoz bökött. Felültem rá, és őt néztem.

- Mi van? Úgy nézel rám, mintha az egész boltot felforgattam volna - fontam össze magam előtt a karom, és enyhén elfordítottam a fejem.

- Ez így volt. Az egész üzletet felbolygattad... El kell vinnem miattad a balhét te csokimániás őrült nőszemély - jegyezte meg poénosan. Hát ez nem poénos, már ne is haragudjon...

- Én nem mondtam, hogy miattam vidd el a balhét.. - sütöttem le a szemem

- Hagytalak volna a csokifürdőben? - húzta föl a szemöldökét

- Igen - vágtam rá nevetve 

Felállt, és lazán kisétált a szertárból. Itt hagy?! Komolyan?! És ha egy pedofil, és megakar erőszakolni?! Bár... ez egy kicsit hihetetlenül hangzik...

Pár perc múltán visszajött egy nedves ronggyal. Leguggolt elém, és a térdemen lévő foltot próbálta "kiszedni". Ha megkérte volna a kezem, esküszöm felrúgtam volna.

- Nem kértelek meg rá - pirultam el, és mohón arrébb  a lábam. 

- Majd később visszatérünk rá, de most nyughass. A főnök lenyakaz... - az utolsó mondat végét elharapta, és a térdemre koncentrált. 

Nyeltem egy nagyot, és hagytam neki. Igaz is... mennyire gáz vagyok... ahol dolgozik, csak úgy eldöntök egy egész szekrényt.. és csokoládék sokasága rám borul. Ráadásul egy csomó nutella kettétört...

Elakarja vinni az egész sarat miattam? Bocs... egész csokit?! Én hibám, nem az övé... 

- Kösz... - morogtam

- Ohh te vagy az a lány, aki karatézik a levegővel? - nézett fel rám pajkos mosolyával

Megböktem a lábammal a hasát. Valószínűleg meg sem érezte. Kellett nekem eljönni ide...

- Itt dolgozol? - tereltem a témát kellemes éghajlatra

- Részmunkaidős állás - mosolygott

Én meg otthon döglök az ágyamon, és unatkozok.... Pff

Szemeim nem tudtam levenni az arcáról. Magasan ívelt álla, és sötétbarna, igéző szemei ....el sem hittem, hogy ilyen közel vannak hozzám. 

Dús szempillái alól felnézett rám. Nem bírtam ki, és elmosolyodtam. Arrébb fordítottam a fejem zavaromban, és néztem a felmosóvödröt. 

- Kész - állt fel, és velem egy magasságba volt - most már nem annyira látványos a folt - nézett a térdemre, majd rám.

- Értem... kösz - fogtam az asztal szélét

Az ablakon beszivárgott a lemenő nap fénye.  Kinéztem, és elmerültem a látványban. 

De szexi a srác - bökött meg a gondolataimban Ördög 

Hagyjad már Nellt! - ütötte meg Angyal 

Ez csak az elmém... nyugi Nell... 

Mély lélegzetet vettem, és felálltam. 

- Izé... kösz mindent - mosolyogtam

Elindultam, de megállított

- Ez nem hiányzik? - nyújtott át egy tábla csokit - Megmentettem... Ó nagyságos csokoládé, szekrényborító őrült nőszemély elől - túrt bele a hajába. 

Elpirultam.

- Kösz... - martam el tőle, és a pénztárcámhoz nyúltam.

- Hagyd, ajándék. - intett.

- Huh? - értetlenkedtem.

- Legalább nem kell dolgoznom... utálok itt lenni - húzta halvány mosolyra ajka szélét .

Ennek a srácnak sűrűn vannak hangulatingadozásai? 

- De piroska, inkább menj haza - folytatta vigyorral az arcán- esteledik... még a végén elkap a farkas - nevetett.

Na jól van... egoista állat.

- De a piroska tud karatézni - vágtam hozzá

- A levegővel? - biccentette balra a fejét. Pontosan előttem állt. Ágyékon rúghatom? Légyszíves!

Gúnyosan rávetettem a legsötétebb pillantásom. Még mindig mosolyog... pimaszul. 

- Holnap osztálykirándulás, tehát jobb ha hazamész kipihenni a csokikalandot - bökött meg

Tényleg! A francba, teljesen kiment a fejemből... össze se pakoltam! A fenébe! 

- Elfelejtetted mi? - bökte meg a homlokom 

Dühöngve kisétáltam a szertárból, majd utánam kiáltott:

- A farkas figyel - nevetett

~

Beromboltam az ajtómon, mint egy tank, és bevertem a lábam a konyhapultba. Halkan felszisszentem, ezt követően 

káromkodtam egy sort.

Ledobtam a csizmám, és berontottam a szobámba. 

- Nos - ült le az ágyamra Angyal, mielőtt én megtehettem volna -Ne dühöngj! Nyugalom... békesség, és - Ördög közbe vágott

- És harc! Gyilkolás.. szerelem, és  sze... - Angyal fejen verte az elgörbült fantáziájú társát

Megragadtam a nagy párnám, és szó szerint lesöpörtem őket az ágyamról. A bőröndöm felé kaptam, és mindent, ami kell beledobáltam. Nem is néztem szinte, hogy miket, de belevágtam.

- De heves vagy ma cica - jegyezte meg pimaszul Ördög - Ma karmolsz? Vagy harapsz? - tette hozzá nevetve

- A cica éhes. - nyújtottam rá a nyelvem

- Lementél a boltba kajáért, és nem hoztál semmit? - kerekedtek ki a szemei, majd folytatta a hasát fogva - erre is csak te lehetsz képes

Beintettem neki, és a csokira néztem, amit a srác adott. Hmm epres csoki... 

Nah meg a csípős megjegyzése.... ,,Az alakod bánná édes" ... Kinyírom..

- Nyuff csoki - nyáladzott Ördög - nem úgy volt, hogy nem hoztál semmit? - vonta föl egyik szemöldökét

- Kaptam - vettem elő a zsebemből, és kibontottam. 

- Ohh kaptad? - lépett közelebb - sráctól? Csajtól? Hörcsögtől? - bökött meg

Oldalra biccentettem a fejem, és falatoztam. 

A táskámra sandítottam, és végigmértem a tartalmát.. Minden megvan... gatya... póló.. és egyéb hétköznapi ruházat, ami kelleni fog. 

Holnapi osztálykirándulás... mi lesz velem?... Egy erdőben....