3.Fejezet ~ Út a pokolba

Hozzá illő szám, amit ha tudsz, hallgass közbe*-*: https://www.youtube.com/watch?v=pjwoep0huI4 

~

Megjött a busz - örültem fel magamba.

Megragadtam a bőröndöm, és szó szerint benyomtam az ajtón. A sofőr egy hatalmas vigyorral kívánt nekem jó reggelt. Rántottam a kis táskámon is, és lehuppantam egy székre.
Alig hozok cuccot... de mégis olyan, mintha két évre mennék.. ez aggaszt.

A busz egyenesen a sulihoz fog letenni, ahol a többiek várnak. Minek menni erdőbe? Tény, hogy nyár van, de a szokásosnál hűvösebb a levegő... tanár logika.

A sofőr úgy vezetett, mint aki most vizsgázik. Jobbra-balra cikáztunk, és láttam a szívinfarktusom magam előtt. Hol tanult ez vezetni? A GTA-ban?!
Erősen szorongattam az ülést, mintha azon múlna az életem. Így is volt. Tényleg azon múlt.

Egy váratlan éles kanyarral mindenki az ablaknak zuhant. Egy nő előttem kiborította a kávéját, és halkan felkáromkodott. A mellette sipákoló kislány bökdöste őt.. mondván, hogy ,,pisilnie kell".

Sosem érek oda. - suttogtam magamba.

- Nelly cica - nehezedett a vállam, és ördög összeakadt pillantása állt rajtam - Mi az? A sofőr nem vizsgázott? - nevetett

Nem válaszoltam. Megvontam a vállam, hisz hülyének néznének, hogy ha elkezdenék társalogni ezzel a pöccsel.

- Tudom hogy hallasz édes, ne tettesd - simította végig az arcom. Megráztam a fejem, és a mellettem ülő felhúzta a szemöldökét. Mit is keresek mellette?
- Ördög! - kiabált rá Angyal - Mit keresel itt? - szorította ökölbe a kezét

Nem törődtem velük. Lepöcköltem őket a vállamról, és elültem. Vissza a helyemre.

Mély lélegzeteket vettem. Erős émelygés fogott el, és már annak a küszöbén álltam, hogy bele okádok a nő kávéjába. Biztos örült volna neki..

Mindjárt ott vagyunk... - nyugtatgattam magam. Kinyitottam az ablakot oly nagy lendülettel, hogy ki is szakíthattam volna a helyéről. Kitettem a fejem, és mély lélegzetet vettem. A környéket egy hatalmas erdő ölelte körül, amely mögött már
láttam pislákolni a sulit. De... miért is teszünk ekkora kerülőt?

A megszokott útra pillantottam, amelyet rendőrök zártak le. Katonásan álltak, és vakarták a fejüket. Mi történt arra felé?...

Másodpercről pattogott az idő percre. A buszozás végét egy hatalmas fékezés jelentette. Mindenki hátrabiccent a székében, és kapkodva szálltak le. Én is így tettem.

Kitorlaszoltam az ajtón, közbe sikerült fellöknöm a kislányt, de nem törődtem vele.

Mindenki fellélegzett. Ezt az egész utazást egy ,,Út a pokolba" címmel látnám el.

Megráztam magam, és beletúrtam a hajamba. Még egy fél órás buszozás vár rám, most az osztállyal... király...

Letöröltem egy izzadságcseppet a homlokomról, és vonszoltam magam után a bőröndöm. A kerekek felkavarták a száraz, szürke port.. ráadásul az az idegesítő.. nyikorgó hang... brrh.

Meg könnyebülésemre láttam az ugráló, izgatottságtól repdeső lányt, aki a kocsik között keringőzött el, és csapott fejbe a hatalmas lendületével, amivel rám ugrott.

- Nell! - rázott meg. - Úgy nézel ki, mint aki most akart menni szoláriumba, de nem jutott be - nevetett, majd a homlokomhoz kapott - Hawaii-n voltál? - kapkodta a levegőt
- Te meg lefutottad a maratont, Ellie? - mosolyogtam, és a táskámhoz kaptam - Na ne - dermedtem le
- Mi az ? - rázta meg a fejét, és rám nézett
- A ... kis táskám... - motyogtam

Amennyire csak tudtam, ágyúgolyó sebességgel rohantam a busz után, mint egy őrült.

- Állj - sipákoltam

Ellie mögöttem termett és látta, ahogy a buszt nézem... ami már jóval előttem járt... az erdő végénél egyik percről, a másikra bekanyarodott, és eltűnt.

Szitkozódtam egy sort, és belerúgtam egy kavicsba, amit én jártam meg szokás szerint. A saját lábamba seggre ültem.

- Erre is csak te vagy képes, Nell - kacagott Ellie, és a kezét nyújtotta - Ehhez már tehetség kell - ragadtam meg, és felálltam

Elengedtem a kezét, és a bőröndöm ráncigáltam. Szokás szerint.. az idegeim a mellettem lévő, magas fán táncoltak... ráadásul még vár rám körülbelül fél óra út. De könyörgöm... itt egy erdő! Ez miért nem jó?! Túl zöld?!

Rekedten felsóhajtottam, és elindultam. Intettem Ellie-nek, aki egyből mellettem termett. Ez a nap lehet ennél rosszabb? Nyugodj meg élet, ez csak költői kérdés volt...

Úgy lépkedtem a barátnőm mellett, mint egy lajhár. Táskás, és unalommal teli tekintettel meredtem az osztályra, akik vidáman csapkodták a karjukat.. ezzel jelezvén.. hogy indulunk.

Megjegyzés: Ha felértem a buszra, ablak mellé ülj... nem szeretném Ellie táskáját taccsoló zacskónak használni..

A buszunk már előttünk fújtatta a benzin szagot. Elájulok. Kapjatok el. Nem mondtam komolyan..

Mindenki megállt a busz ajtaja előtt, és tolakodtunk.

- Ennyire udvariatlanok vagytok? - üvöltött fel a tanár. Rendes tanárnő volt, nagyon bírtam. Jó fej, és megértő. Tökéletes. - A nők mennek előre. Vagy talán ti másképp gondoljátok - húzta vigyorra mélyvörösre festett ajkait.

Mindenki ledermedt, és kirohant a buszból. A móka kedvéért letérdeltek előttünk, és a kezükkel az ajtó felé böktek. Jaj de cuki vagytok, hogy rúgtalak volna titeket gyomorba.

Mi csak álltunk csípőre tett kézzel, és néztük az udvariasságtól bizsergő urakat. A körülöttem lévő lányok zavarukban nem tudtak mit mondani, ezért lassan elindultak a buszra.

Szemeimmel végigpásztáztam a srácokon, és követtem a hölgyeket. Sokakon szoknya volt. Egy erdőbe?!

- Hm.. nem vagyunk annyira sokan - nézett egy kétszemélyes helyre, és elindult - Gyere, itt jó lesz - intett.

Gyorsan az ablak mellé telepedtem, és kinyitottam.

- Nem valami sok a fiú... pedig egy erdőbe szükség lenne rájuk - mosolygott pajkosan, és egyszerre ültünk le
- Haha ezzel az erővel már a lányok védik meg őket - nevettem Ellie-vel, aki a táskájában kotorászott, majd elővett egy könyvet, és belebújt

És.. az én drága táskám.. valahol a buszon virraszt, és vár rám... a francba.!

A barátnőmre pillantottam, aki csak úgy falta a sorokat az új könyvéből. A borítója alapján horrora tippelek.. de egészen leköti őt.

Csak bámultam magam elé, majd dühösen végigmértem a srácokat, akik vígan énekeltek. Sőt... tomboltak.

A busz még csak állt egy helyben... remélem, ez a sofőr már nem a GTA-ban tanult meg vezetni...

Jeges fuvallatot éreztem a nyakamnál, és az ajtóra pillantottam, ami zárulni készült, de Dave megállította.

- Elnézést a késésért - szólalt meg rekedtes hangja, és fellépett az egyik lépcsőfokra. - Elaludtam... sajnálom - mosolygott, és odalépett hozzám. - Ez a táska.. téged illet levegővel karatézó hősnő? - vonta fel szemöldökét, és nyájasan végigmért

Szemeim nem bírtam levenni róla. Ellie kinézett a könyve mögül. Arcát beletemette, és figyelte.. ezek szerint még a könyvnél is izgalmasabb sztorit.

Mikor pár másodperc múlva észbe kaptam, a táskámra néztem. Odanyúltam, és elmartam tőle. Lecsaptam rá, mint az oroszlán a gazellára.

Vörös tincsei az arcába lógtak, ami egy vad külsőt kezdeményezett neki. Fekete bőrdzsekije lehúzva pihent.

- Valami köszönöm? - bökött meg, és hirtelen a busz saját akaratától elindult.

Dave erősen, épp időben kapaszkodott a mellettem lévő korlátba, tekintetét le nem véve a szememről. Az arcomon lassan vörös rózsák gyűltek, és elfordítottam a fejem.

- Kösz - nyeltem egyet, és beleborzoltam a hajamba

Ellie felé lestem, akinek szemeiben kérdések sokasága szaladgált. Megmagyarázom...

- Nelly - szólt Ördög. Ez mióta van itt? Pedig már megkönnyebbültem, hogy elnyelte a föld.. - kész úriember.. csapj le rá - bökött meg a villájával

Összekocogtattam a fogaim, és megráztam magam.

- Mondanám, hogy ,,csacsacsa" de elrontanám a hangulatot - bújt ki Ellie a könyve mögül, és hatalmas vigyora égette a szemem
- Csacsacsa? Ez inkább damdamdaam - nevettem.

A táskámhoz nyúltam, amiből kivettem a telefonom. Elővettem a fülesem is, és zenét hallgattam. A barátnőm visszabújt, és csillogó szemekkel olvasott.

A busszal fénysebességgel száguldottunk az erdőbe. Vajon, a vesztembe haladunk?...

*

Mint egy tank, aki éppen lőni készül, vagy talán már el is találta az áldozatát... így rohantam ki az ajtón elsőnek. A bőröndöm a lábamnak csapódott. Halkan felszisszentem, de olyannyira, hogy egy lélek sem kelt fel volna rá.

- Srácok... tudjátok mi van, ha nem engeditek előre a hölgyeket? - lépett le a tanár, lassú léptekkel a buszról

A fiúk hátráltak. Szemükben a gúny szikrája ragyogott fel. Kinyírom őket.

Mikor a lányok lecsoszogtak a tíz centiméteres magassarkújukban, a tanár biztatóan bólintott, és lépett egyet felénk. Ellie mellém lépett fekete bőröndjével.

Mrs.Smith ajkai szóra feszültek.

- Üdvözöllek benneteket itt - nézett fel az égre, beszívta a friss levegőt, és folytatta - Mint tudjátok nem lazítani jöttünk ide - vágta komolyra a szót, és ránk nézett szigorral teli pillantással. - Mindennapos túrák, illetve feladatok várnak rátok - vigyorgott

Na de jó... mindjárt kidobom a taccsot, ez meg pattog nekem, hogy mászkáljak... aha.. folytassa..

- Tehát.. - fonta össze maga előtt a karját - Csapatokat állítunk össze, amibe minimum egy srác fog érvényesülni - húzta össze szemöldökét - Eddig tiszta?

Bólintottunk.

- Mivel nem sok a fiú... ezért egy csapatban csak egy srác juthat. Világos? - mint a bólogató kiskutyák, akik arra várnak, hogy legyenek szabadok.. úgy ráztuk a fejünket - Kérdés? - vonta föl az egyik szemöldökét

Csend ült ránk. A madarak károgása volt az egyetlen zene, ami az erdőbe hallható volt.

- Ez esetben - lépett közel hozzánk - A telefonokat, és egyéb elektronikai eszközöket kérem - nyújtott felénk egy táskát

Ne... ez a pokol... nem fogom kibírni.

Mindenki hatalmas szemekkel nézte, ahogy sorba beledobálunk mindent. Az egyik srácnál megakadt a sor, hisz ő rengeteg holmit hozott magával. Laptop... PSP ... telefon.. MP4... és még sorolhatnám...
Unottan, és ölni vágyó tekintettel néztük a többiekkel, ahogy pakolja bele a holmijait.. Édes Istenem, add nekem...

A tanár Dave-hez lépett, aki előkotorta a telefonját, és bedobta a táskába. Majd következett Ellie... aki szinte elválaszthatatlan kapcsolatban volt a telefonjával...

Bedobta. Én is így tettem.

Pár perc elteltével mindenki végzett. A táskát alig bírta a tanár a vállára tenni.

- Na srácok - kezdett bele, és egy mély lélegzet után, szinte fuldokolva folytatta - A papír, ahol a csapatokat állítottam össze az ebédlő falán van. Szellemi képességeitek, illetve a fizikai erőtöktől függően lettetek beosztva, tehát nincs nyafi - hangoztatta az utolsó szót.

A hányinger hasított belém. Na jó.... most az egyszer parázok.

A tanár hátat fordított nekünk, és az ebédlő felé vetette az irányt.

- Félek. Remélem veled leszek beosztva, Nell - aggodalmaskodott Ellie, és betette a könyvét a bőröndje kis fakkjába
- Én is remélem - néztem a földre, majd folytattam - Gyere, lessük meg a csapatokat - intettem Ellie-nek
- Várj még - fogta meg a karom - Mi volt ez az egész a buszon? - vigyorgott - Az a srác elég udvarias volt nem de? - bökött meg
- Ne is álmodozz - motyogtam, és elfordítottam vörösödő fejem

Szó nélkül elindultam, és mellettem ballagott a barátnőm. Mikor elértünk az ebédlőhöz nem nagyon fértünk oda. Mindenki a csapatokat bámulta. Valaki lelkesen felsikított, mást a sírógörcs kerülgetett. Melyik leszek én?!

Csak álltunk. Na jó... elég legyen. Karon ragadtam Elliet, és a tömeg felé siettem.

- Arrébb arrébb tűnés... hé áúú - parancsolgattam, és löktem fel a fiúkat. - Bocs... de sietek héé - az egyik srác keze rossz helyen landolt. Amilyen hamar megláttam, olyan hamar elveszett a tömegben.

Ellie-re pillantottam, aki segített a tömeget fellökni.

- Arrébb - üvöltöttem. Így is lett. Az egyik teljesítette, és a táblához léptünk.

Felnéztem. A nevemet fürkésztem, és megleltem...

Nell csapattársai nemmások mint......